Tudom, Zsófi, szegény asszony vagy, sokat dolgoztál, ugyan ettél-e mindig?
Ki vitte el az uradat Oroszországba, a tőke, úgy-e?
Hát mondd, jól volt ez így?
Igazad van, nem jól volt, és éppen ezen segít az új rendszer, a szociálizmus végső célja a proletárdiktatúra nevű eszközével, amivel megteremti a kommunizmust.
Hogy téged kommunizálnak-e?
Azt majd most mondom meg – csigázza fel a vidéki nőlakosságot a Közoktatásügyi Népbiztosság „Kommunizáljuk-e Zsófit?” című kiadványa. A legalább százezres példányszámban megjelenő népfelvilágosító pamflet egyszerű szavakkal próbálta elmagyarázni a „zsófiknak”, hogy a népszerű hittel ellentétben a kommunisták csupán a gazdasági termelőeszközöket „dobják be a közösbe”, a nőket nem, a szabad szerelem sem a közösségi alapon folyó szexuális életet, hanem a szabad választás jogát jelenti, a házasság pedig a rabság és kizsákmányolás egy módja.
Árulkodó, hogy a proletárdiktatúra nőket érintő egyik leghangzatosabb intézkedése a törvénytelen származás eltörlése volt. A hatalmat 1919. március 21-től augusztus 1-ig birtoklók úgy vélhették, hogy remélt „politikai bázisuk” – a városi munkások és cselédek, vidéki szegényparasztság – számára sokat jelent az anyakönyv által is jelölt származási stigma megszüntetése. Gyermeket szülni nem bűn, nem szégyen, hanem dicsőség és olyan szolgálat, melyet az állam teljes mértékben véd és jutalmaz – fogalmaz egy másik pamflet, azt fejtegetvén, mit ad a proletárforradalom a nőknek.
Az idők rohama a népköztársaság fölé a proletárság uralmát, a tanácsköztársaságot emelte: a szociális államnak ezt az ideálját, amelyben minden a dolgozóké, minden a munkásoké, ami szép és jó, mert mindenre ők szolgálnak rá a munkájukkal. Nem lesz többé szegénység, nem lesz többé tömegínség. Csecsemőhalandóság, gyermekzüllés, tüdővész nem pusztíthat többé szabadon – fogadkozott a fővárosi Népjóléti Központ igazgatója 1919 márciusának végén.
Az 1917-től működő központ fokozatosan fordított egyre több forrást az anya- és csecsemővédelemre (legalábbis önmagához képest). Ha a szegény sorsú várandós otthon kívánta világra hozni gyermekét, „bábautalványt” (ingyenes bábaellátást) kapott, de szülőotthoni ellátásra is jogosult volt, csakúgy, mint kelengyére, valamint tej- és élelmiszerjegyre. Dolgozó anyáknak szoptatási segélyt is folyósítottak – 1917-ben akciót hirdettek a gyárakban, hogy az anyák szoptatószobákban táplálhassák csecsemőiket, és 15 gyár eleget is tett a felhívásnak. Ekkoriban havi 10 korona volt a 4-5 hónapig folyósított szoptatási segély – egyfajta GYED – azonban a Tanácsköztársaság beköszöntével 20-60 koronára emelték a havi összegeket. Ez sem volt sok, hiszen a hosszú háborút követő drágaságban egy kiló sertéshús került 25 koronába. Ezért a proletárgyerekek nyaraltatása mellett óvodai és iskolai étkeztetésük is sokat jelentett családjuk számára.
A hadiözvegyeket, hadirokkantak asszonyait és munkásfeleségeket kétségtelenül a gyerekeiken keresztül igyekezett megfogni az új rendszer. Pedig 1914-19 között a hátország férfihiánya miatt a munkahelyekre és oktatási intézményekbe beözönlő nők a népjóléti juttatásokon túl a politikai jogokra is igényt tartottak.
Az 1904-ben létrejött Feministák Egyesülete a háború alatt inkább jótékonykodással, mint politikai harccal foglalatoskodott, nehogy rájuk süssék: „belülről bomlasztanak”. Az őszirózsás forradalom kormánya előkészítette a nők választójogára vonatkozó törvényjavaslatot, de közbejött a Tanácsköztársaság. Az 1919. április 7-én a Forradalmi Kormányzótanács által meghirdetett munkás és katonatanácsi választásokon mégis szavazhattak a nők, a magyar történelem során először. A szavazati jogosultságot a szakszervezeti vagy párttagsági könyv alapján határozták meg, ezért a kizsákmányoló rétegek sem férfi, sem nőtagjai nem voksolhattak. A biztonság és a szélesebb körű részvétel kedvéért Landler Jenő és Vágó Béla népbiztosok úgy rendelték el, hogy a jogosultak az élelmiszerjegyeket osztó liszthivatalokban adják le a szavazataikat…
(A Közoktatásügyi Népbiztosság 16 oldalas kiadványának címlapja (1.), hirdetmény 1919-ből (2.), sorbanállás élelmiszerért (3.), feministák egy korábbi, 1913-ban rendezett választójogi kongresszuson (4.)
